Kedves Szencseg!

Mennyire furcsa. Soha sem gondoltam volna, hogy egyszer levelező társat fogok keresni és rád találok. Távol áll tőlem az ilyen, de úgy érzem te vagy a megfelelő ember, akivel ezt a tevékenységemet elkezdhetem. Ne kérdezd! Puszta megérzés, meg mondjuk az is közrejátszott, hogy imádtam olvasni a történeteidet. Remélem, nem tartod tolakodónak az üzenetemet. Remélhetőleg meg fogunk tudni beszélni "fontos" kérdéseket, témákat, inspiráljuk egymást, vitázunk órákat az írásról, az élet igazságtalanságairól, arról, hogy Johnny Depp még mindig milyen szexi, vagy hogy éppen milyen koncerten voltunk mostanság, milyen filmeket láttunk, milyen palit láttunk a buszmegállóban, meg hasonlók.

Tudnod kell rólam, hogy nem vagyok más, mint egy lassan húsz éves, billentyűzet koptató dráma, akiben túlteng a képzelet, amit sokszor képtelen kivarázsolni magából. Mondhatni, hogy rokkant vagyok, mind lelkileg, mind testileg, hiszen egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok, és az a csoda, ha éppen nincs velem valami baj. A lelkem meg hát a lelkem. Nem mindig mennek úgy a dolgok, ahogy szeretném, de remélem, ha válaszolsz, akkor ezeket is meg tudjuk beszélni.

A dráma lét mellett egyetemen tanulok, ezért van egy kis rálátásom a világra, amit sokszor fotók formájában szeretnék megmutatni majd neked.

Tudod, jó lenne együtt bandázni, és remélem erre sor kerül, és belevágunk.

Várom válaszod.

Cat


------------------------------------------------------------------

Kedves Cat!

Örülök, hogy megkerestél, mindig is szerettem volna egy levelezőtársat, hiszen van ebben valami romantikus, gondolj csak Jane Austen történeteire/filmjeire! Jelenleg egyszerűen csak örülök annak, hogy valaki a 21. században veszi a fáradtságot és ír nekem. 

 

Mit is írhatnék magamról röviden? Csak pár nappal vagyok idősebb nálad, de életutunk szinte ugyanolyan. Én is egyetemre járok, bár kevesebb sikerrel mint te, remélhetőleg most lesz lehetőségem javítani rajta. Szeretek olvasni, írni, filmezni, megvitatni az élet nagy kérdéseit másokkal. Az írás nem csak hobby, hanem lélekgyógyítás is nekem, gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

Az ismerőseim azt mondják, hogy kedves, vicces, életvidám ember vagyok és talán a kívülállóknak így is tűnhet. Szeretnék annak látszani, sőt, szeretek az lenni amikor tényleg sikerül. 

Keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy belelássanak lelkem legmélyebb bugyraiba. Az igazság az, hogy magam sem szívesen tekintek le oda, hogy kérhetnék meg másokat, hogy megtegyék? De remélem sikerül neked megmutatnom minden oldalamat és egyik se fog elrémiszteni.

Várom mielőbbi válaszodat:

Szencseg